2007. július 29., vasárnap

Rémtörténet Dublinból

A Grainger's kocsma a Talbott u. végén vagyon, közvetlenül a Conolly vasútállomás mellett. Háromszintes épület, de ma már csak a földszint működik, a környék gettósodásával a kocsma hanyatlása is megállíthatatlan. Generációk óta a Grainger család tulajdona, innen a név. Jelenleg Allen a soros tulaj, becsületes, istenfélő ember, megfizeti az államnak, ami az államé, és az IRA-nak, ami az IRA-é, úgyhogy nincsenek errefelé váratlan események. Helyiérdekű alkoholisták törzshelye, unalom, sörbemeredő tekintetek.

Viszont van a háznak egy szelleme, mint kiderült.

- Did you hear the ghost? - kerdezte a Szakács a Mosogatót, mintegy mellékesen, pödrés közben.

- Was?!!! - lepődött meg a Mosogató, és átvette az égő blázt.

- Hát van egy szellem a házban, és az elhagyatott emeleteken időnként lehet hallani a lépteit meg a széktologató játékait... - így a Szakács, aki Dave és két gyerek apja.

A Mosogató egy józan gondolkodású alkoholista, földhözragadt materialista. Kb. annyi misztikus hajlam szorult bele, mint a szorzótáblába. Röhögött, kiköhögte a füstöt és megjegyezte, sotto voce:

- Túl sokat szívsz mostanában, Dave...

Ebben maradtak.

- Dave azt állitja, hogy van a házban egy szellem - jegyezte meg később a Mosogató a Csaposnak, akivel nagyon baráti a viszonya, vele is gyakran beszív fizetett munkaidőben.

Csapos bólogatott.

- Igen, van egy szellemünk, reggel, nyitáskor szoktam hallani a lépteit. Általában az emeleten sétál, de hallottam már a pincében is. Nincsen semmi baj vele, nagyon nyugodt típus.

Mosogató elnézően fejét csóválja. Hja, ezek az írek. Az évszázados alkoholmérgezés kárositotta a genetikai állományukat. Delirium Tremens, hallucinálnak az utódok is. Itt a világon a legmagasabb az egy főre jutó szellemek száma, itt született Drakula és Frankenstein.

- Mondj még valamit róla - biztatja a Csapost, és cinikusan megjegyzi. - Hazaviszem szuvenírként, senkinek sincsen Magyarországon eredeti ír szelleme...

Csapos hűvös marad, mint a helyi éghajlat.

- Én nem röhögnék a helyedben. A múltkoriban valakik betörtek a kocsmába, kinyitották a páncélszekrényt, de otthagyták az összes pénzt, mert aztán sietősen távozniuk kellett. A Szellem (Allannek, a tulajnak a dédapja), jól rájuk ijesztett.

Mosogató tapintatosan félrevonul röhögni, jókedve határtalan. Jókedvet a pincében talált létszámfölötti sörösládából meríti, naponta többször. A sörösláda nem véletlenül létszámfölötti: a Mosogató oly sikeresen összezavarta az átvágással minden alkalommal megpróbálkozó Szállítókat, hogy végül egy ládával többet adtak le a pincébe. Mosogató lelkiismerete tiszta. Mert megérdemlem - szokta idézni kedvenc agymosolyát.- És kell a munkahelyi stressz ellen. A sör a pszichiáterem, a vécéfirka is megmondta.

Mosogató egy vicces alak, csupa móka, kacagás. Viszont a Szellem láthatja pincebeli mesterkedéseit, Mosogató tehát erősen érdekelt, hogy ne higgyen a Szellemben.

- Igaz, hogy van egy Háziszellemünk? - kérdi cinkosan vigyorogva Sharontól, a pincérnőtől, aki hétgyermekes családanya és akit megbizható alkoholistaként tart számon mindenki.

- Jaja, igen, én már láttam is...

Mosogató jókedve lelohad. Szóval látta is... Mit várjon az ember egy olyan nőtől, aki azt állítja, hogy megdöntené Ejzi, az élő legenda toronyfutó rekordját. Ejzi 120 kilós vasgyúró, félévig edzett a nagy sporteseményre és egyemeletes előnnyel megnyerte, megalapozva önnön legendáját. A verseny lényege, hogy a Műszaki Egyetem húszemeletes toronyházának mindegyik emeleten innia kell egy felesnyi pálinkát a versenyzőnek. Az nyer, aki a legmagasabbra ér. Ejzi a 13. emeletig jutott.

- És mit láttál? - kérdi kedvetlenül Sharont.

- Árnyék suhant a falon, de nem az enyém volt...

Mosogató elkedvetlenedik, hazaindulás előtt két sört is megiszik az ebül szerzett készletből, a Szellemre való tekintettel.

- Gyere, Szellem, gyere, hazaviszlek szuveírnek. - mondja hangosan, majd angolul is megismétli, tekintettel a Szellem származására. - Itt a hátitáskám, bújj bele.

- Erről írhatnék valamit Máriásnak - töpreng Mosogató hazafelé bringázva. - Valamilyen csattanós befejezés kellene, oszt kész a novella, couleur local, elküldöm az ismerőseimnek is... Szellemek márpedig, mind tudjuk. Jó felvilágosultnak lenni.

A csattanós befejezésen tűnődve Mosogató a Batchelor streeten nekiront a szabályosan közlekedő doubledeckernek, mivel egyszerre mindkét fék huzalja elszakad. - Basszátok meg - jegyzi meg a nadrágján és a bőrfelületen keletkezett folytonossági hiányon keseregve. A nadrág sérülései fájnak neki a leginkább, mert nincs neki másik. Buzi kínai fék - hörgi az egybegyűlteknek magyarázólag, majd feltápászkodik és megnyugtatja a sopánkodó sofőrt: - No ambulance, you motherfucker.

Mosogató hazatolja a bringát, majd elszalad huzalt keríteni a legközelebbi bringásboltba. Későn érkezik, lakótársai már a tévé előtt punnyadnak teljes létszámban. Hlavnya cimbora feltűnően sápadt, de a többiek is nyugtalannak tűnnek.

- Mikor az ajtó előtt a kulcsomért kotorásztam, meghallottam, hogy valaki mozog az ajtó túloldalán. Azt hittem, hogy valamelyiketek előttem érkezett, és becsengettem, de senki sem nyitott ajtót, viszont határozottan hallottam, hogy valaki járkál a lakásban, sőt ajtócsukódást is hallottam. Betörő van a lakásban, gondoltam, és gyorsan kinyitottam az ajtót, de bent senkit sem találtam, az ablakok belülről voltak bezárva - meséli Hlavnya cimbora. - Legfeljebb a vécélefolyón nyerhetett egérutat.

- Csak nem egy szellem volt? - jófejkedik Mosogató. - Két és félszobás tömegszálláson nincsenek szellemek.

A hangulat indokolatlanul nyomottnak tűnt a szememben.

- Mi is tudjuk, hogy nincsenek szellemek, de hallgasd ezt. 5 perccel ezelőtt csuktam be a kisszoba ajtaját. - mondja Keszeg Attila.

Mosogató tanácstalanul leül, nézi a többiekkel a kikapcsolt tévét. Két perc elteltével valami mocorgás hallatszik a hátuk mögött, és hallják, hogy kinyílik a hálószoba ajtaja.

A társaság egyemberként felpattan, átkutatják a szobát, a lakást, majd visszaülnek a tévé elé és nem néznek egymásra.

Nincsenek megjegyzések: